Az építkezés nem magánügy! – Látogatóban az abásfalvi szép házaknál

Abásfalván indította útjára hivatalosan az Élő Székelyföld Munkacsoport a Sicvlicvm programot, amely különböző megnyilvánulási formákban – szakmai tanácskozások, konferenciák, riportok, rövidfilmek – a hagyományos falukép megmentésére törekszik immár évek óta. A program egyik célja képzőművészek által tervezett agyag- és bronzplakettel megjelölni azokat a régi és új építésű házakat, amelyeket megőriztek vagy visszaállítottak régi formájukba, illetve a hagyományos formát, a megszokott színvilágot és a jól ismert, a sajátos népi építészeti stíluselemeket tartalmazzák.

Abásfalván a László János és családja által felújított, öt hagyományos parasztház egyikében gyűltek össze a résztvevők pár napja. A mérnök-vállalkozó a falukép megőrzése, konzerválása céljából arra törekedett, hogy egymás szomszédságában minél több, régi típusú bennvalót őrizzen meg eredeti formájában. Neki köszönhetően ma már majdnem egy teljes utca régi pompájában tündököl. A felújításokat saját szülői házával kezdte, úgy végezte a munkálatokat, hogy nyoma se látszódjék semmiféle, formát módosító beavatkozásnak. A 20-as szám alatti bennvalót – amelyre felkerült a Sicvlicvm plakett – 1868-ban ifjabb László Pál és Rebeka építtette.

A Homorószentmárton községhez tartozó Bükkfalván László Árpád és Ildikó az utóbbi évtizedben eredeti állapotába visszaállított házai kerültek fel az udvarhelyszéki népi épített örökség térképére. A régi épületeknek köszönhetően a Via Transilvanica zarándokútvonal is áthalad a településen, ahol szálláshelyet is biztosítanak a zarándokoknak.

Homoródkeményfalván Gyöngyössy János és családja 1992-ben vásárolta meg az 1879-ben, Bencze Mózes és neje, Pál Mária által épített házat, amelynek példaértékű felújításáért az UNESCO társszervezete, az ICOMOS Magyar Nemzeti Népi Építészeti Szakbizottsága A Múltját Őrző Ház címet adományozta.

– A székely házakat

olyan plakettel látjuk el, amellyel nem csak a jelennek, hanem a jövőnek is üzenünk. A Sicvlicvm tulajdonképpen egy „gyűjtő-brand”,

minden székelyföldi autentikus és népi értékre vonatkozik, amely a szellemi és a tárgyi kultúra jóvoltából keletkezett. A hamarosan végső formát őltő Domvs Sicvlorvm szimbólum, azaz a logó és a kisplasztika pedig az építészeti szakirányra való leágazást képviseli majd magas művészi színvonalon, és 21. századi üzenetet továbbít nemcsak a hely lakója, hanem az idelátogatók felé is, hogy általa ráirányíthassuk a figyelmet az értékekre, és felmutathassuk az épített örökségünket – fogalmazott Simó Márton. A projekt kezdeményezője, az Élő Székelyföld Munkacsoport vezetője hozzátette: a plakettel párhuzamosan létrejött a Székely Ház honlap is, ahol egyelőre tizenkét objektumot találunk rövid leírásokkal, fotókkal, rajzokkal dokumentálva.

Az egyesületet segítő „bizottság” néprajzkutatókból, építészekből, írókból, művészettörténészekből áll, ők döntenek arról, hogy egy adott ház érdemes-e erre a címre, hiszen az építkezés vagy átalakítás során mindenképp

a hagyományos színvilágot, formakultúrát, anyaghasználatot kell szem előtt tartania a tulajdonosnak.

A most létrehozott honlap egy interaktív térképpel is rendelkezik, ahol rákereshetünk a házakra.

A plakett mellé az arra érdemes épületekre egy-egy berámázott emléklap is kikerül, amely azok rövid történetét ismerteti.

A Sicvlicvm-mozgalom létrehozója reméli, hogy a tagság bővülése és a tagsági díj befizetése után a program önfenntartó lehet. Bízik abban, hogy a projekt nem csak Udvarhelyszéken, hanem Székelyföld más régióiban is visszhangra talál, és mindnyájunk javát szolgálva, kellő népszerűségnek örvend majd a jövőben.

Simó Márton évek óta foglalkozik faluképvédelemmel, elöljárók segítségével több településen helyeztek már ki táblákat, pozitív és negatív példákat bemutatva. Néhány önkormányzat próbál hatni a lakosságra azzal, hogy hagyományos formát, színt és építkezési anyagot javasol az építkezőknek. A találkozón az is elhangzott, hogy szerencsére vannak olyan községek a szűkebb környezetünkben is, amelyek az elmúlt évtizedekben szépen alakultak át, az ízléshatárt betartva váltak modernné.

A mozgalmat hatékonyan erősítheti az az elképzelés is, hogy minden „beléptetett” háztulajdonosnak hoznia, ajánlania kell egy következő bennvalót, amelynek gazdája a továbbiakban alkalmas lesz a termékeny együttműködésre. Ily módon ez a gyarapodó csoport olyan „klubbá” változhat, amely ízlést formálhat, és hosszabb távon hatással lehet egy-egy településkép alakuló összképére, hogy az valóban a mi értékeinket képviselve fejezze ki a lelkiállapotunkat és a helyhez való ragaszkodásunkat.

– Nagyon nehéz meggyőzni a lakosságot, hogy az építkezés nem magánügy.

Ha egy központ, egy utca eklektikus képet sugároz, azt jelenti, hogy annak a falunak, annak a székely embernek valami baj van a lelkében. Annyi idegen hatás érte, hogy nem tudja, mi a helyes, mi ízléses, mi a miénk

– fogalmazott Simó Márton, aki szerint nagy igény lenne a tömegízlés formálására is. A két Homoród mentén a népi épített kultúra az egyik húzóágazat lehetne a turizmus számára.

László János a nemrég Abásfalván szervezett, építészeti konferencia kapcsán megjegyezte: meglepte, hogy a civilek kérésére sem avatkozhatnak bele az önkormányzatok az építkezés szabályozásába. Ugyanis ha védetté nyilvánítanak egy települést, szinte lehetetlenség építkezni, megfelelni a szabályoknak, jóváhagyásoknak, követelményeknek. A végkövetkeztetés szerint, ha a civilek és a lakosság összefog, csak akkor szabályozható az építkezés.