A megőrzött mestergerenda felirata alapján 1837-ben épült kőház. A helyiek azért nevezték Kerti-háznak, vagy Kerti-féle bennvalónak, hogy megkülönböztessék azt a Sándor-családot, amely előzőleg birtokolta. Sándor Kálmán, aki nem rokon a korábbi tulajdonosokkal, vásárlás útján szerezte meg. Feleségével, Eszterrel az volt az álmuk – egyébként mindketten agrárközgazdászok –, hogy negyvenes éveik derekán feladják munkahelyeiket, és gazdálkodással, illetve falusi vendéglátással foglalkoznak a továbbiakban. Ennek idestova tíz esztendeje.
Miután tulajdonosokká váltak, elhatározták, hogy önerőből, vagy valamilyen pályázat útján felújítják az ingatlant. Sikerült utófinanszírozású pályázati kiírást találniuk, de a folyamat nem volt olyan egyszerű. Kezdetben az udvar végében álló hagyományos csűrt szerették volna lakássá, illetve panzióvá átalakítani, ám azt az elképzelést a kiíró akkor nem támogatta. Miután a székelyudvarhelyi Magyari István építész tervei alapján, a második – immár eredményes – pályázást követően, hozzáláttak a felújításhoz, kiderült, hogy a hátulsó szobát földig le kell bontaniuk. Több szakszerűtlen beavatkozás következménye lehetett a végzetes állagromlás.
A felújítás folyamatában a korábbi lakószinten két vendégszobát alakítottak ki, illetve a kamra helyén egy fürdőszobát, oly módon, hogy az eredeti beosztáson és a méreteken nem változtattak. Hasznosították a tetőteret is, amelyben így – anélkül, hogy a szerkezet külleme változott volna – másik két, külön-külön fürdőkkel ellátott szoba készülhetett el. Az alagsorban, ahol korábban lakó- és tárolópince volt, konyhát és ebédlőt, illetve műszaki helyiséget, kazánházat létesítettek. Értelemszerűen a hagyományos formát és anyaghasználatot követő nyílászárókat készíttettek.
A vakolat, annak díszítése pedig követi a településen megszokott régi, a néprajz- és népi építészet-kutatók által rögzített és leírt stílust. Végül halványkék színre festették, azaz meszelték a kültéri falakat. Restaurálták a kőből és táglából rakott kapulábakat, annak fedélszerkezetét és nyílórészeit. A szobákban levő berendezési tárgyak többnyire újak, de néhány régi darab, a hasznosított formakincs, a szőttesek-varrottasok révén visszaköszön, egyedivé és hangulatossá varázsolva a helyiségeket.
Ezt követően került sor a csűr átalakítására, ahol egy újabb pályázat jóvoltából a szabványoknak és a közegészségügyi előírásoknak megfelelő sajtkészítő- és látvány-műhelyt létesítettek, hiszen időközben fiúgyermekük is felvállalta a vidéki életformát, a család farmján termelt tehén-, kecske- és juhtejből állít elő friss és érlelt sajtféleségeket, meg egyéb termékeket, amelyeket családi vállalkozásban házhoz érkező vásárlóknak, a turistáknak, illetve piacokon értékesítenek.
Mivel az állattartás a település külterületén levő farmon zajlik, a csűrt és az odrokat – a házépítést követően visszatérített keretből, önerő hozzárendelésével – saját szükségleteiknek megfelelő lakófelületté alakították, ahol a két generáció kényelmesen megfér egymás mellett. A csűr közepén, annak „fődjén”, ahová egykor a szénásszekerekkel álltak be, és a jobboldali pajta helyén nappali tartózkodásra alkalmas tágas társalgót és konyharészt különítettek el.
A csűr küllemén sem változtattak, a hagyományos – bár gyakorlati funkció nélküli – csűrkaput is meghagyva végezték az átalakítást. A beltérben hasznosították a bontott anyagokat, de vásároltak másodlagos felhasználásra épületfát és régi cserepet is.
A felújítást és átalakítást a hagyományokhoz való töretlen ragaszkodással és alázattal végezték, figyelve arra, hogy ne bontsák meg az utcaképet. Elképzeléseik sikerrel valósultak meg. Ma már etalon és példa a megvalósításuk. A Kerti-ház, másik nevén a KertiHáz Panzió Homoródalmás egyik jelképévé vált, amelyet szívesen látogatnak elszármazottak és idegenből érkező, feltöltődésre vágyó turisták egyaránt.
(2021. október. 31.)
Simó Márton/ ÉSZM
Kapcsolódó
