A falu szülötte, László János mérnök-vállalkozó már rég észlelte, hogy mi a teendő, ha konzerválni szeretné a faluképet: törekedni kell arra, hogy egymás szomszédságában minél több régi típusú bennvaló maradjon fenn. A felújításokat saját szülői házával kezdte. Úgy végezte a munkálatokat, hogy nyoma se látszódjék semmiféle beavatkozásnak.

A megszokott, helyben fellelhető anyagokat használta. Úgyhogy a ház utcára néző falai, a kőből rakott kerítés és a kapu olyan, mintha évi rendszerességgel elvégezték volna rajtuk a soron következő apró – állag és állapot-megőrző – javításokat, meszeléseket, olyan az életszer, mintha a hosszú generációk óta megszokott tevékenységeket folytatnák bennük a lakók.
Nagy tisztelettel nyúlt az udvaron álló épületekhez. „Az Úr Isten segedelméből épült ez a ház ifjab László Pál és Rebeka által 1868 ba” – olvasható az oromfalán, amely feliratot óvatos műgonddal frissítettek 2015-ben.
Ebben a házban látta meg a napvilágot 1875-ben id. László Gyula, aki több testvérével együtt lehetőséget kapott a taníttatásra. Igazgató-tanítóként működött Kőhalomban, ahol aztán családot alapított – felesége a bibarcfalvi Tordai Vilma volt –, és ott született leánygyermekük, majd ifjabb László Gyula is, a majdani neves régész-professzor és képzőművész, a kettős honfoglalás elméletének kidolgozója, aki fölöttébb büszke volt ugyan szászföldi szülőhelyére is – szívesen emlegette, hogy benne van a Himnuszban az a hely: „…hol vár állott, most kőhalom” –, de ugyanúgy ragaszkodott Abásfalvához is, ahol gyermekként és felnőttként számtalanszor megfordult.
László János elhatározta, hogy valamilyen formában – egy szobával, vagy bár egy sarokkal – emlékhelyet fog kialakítani a László-ősöknek. Az emlékállítás létrejötte még nem történt meg.

Az utóbbi évek során azonban sor került több szomszédos ház megvásárlására és felújítására. Ennek az lesz az eredménye, hogy tovább bővül a jövő számára megmentett és „felajánlott” házsor, amely ma már határozottan mutatja azt az irányt, amely kizárólag pozitív előjelű tartalmakkal bír. Több bennvaló esetében sikerült megtartani a régi formát, és sikerült új rendeltetést hozzárendelni az építményekhez.

Az ősök iránt érzett alázat és hűség mindenképp alkalmassá és érdemessé teszi ezt a „projektet”, hogy a SICVLICVM-csoportba befogadjuk első körben id. László Gyula szülőházát, amely így ebben a sorban a Gyöngyössy-féle keményfalvi bennvaló után a 00001-es sorszámot viselheti. Nem kell túl hosszú időnek eltelnie ahhoz sem, hogy ide visszatérjünk, hiszen látni jelen pillanatban is egy-két most zajló felújítást. A példa követendő. Követhető. És követik is.
A címképet és a szövegközi friss képeket László János készítette
Simó Márton/ ÉSZM
Kapcsolódó:
„Áldom a teremtőt” – Portréfilm László Gyuláról (1.rész)
„Áldom a teremtőt” – Portréfilm László Gyuláról (2. rész)

László Gyula (1910–1998) tudósra és művészre, a Magyar Művészeti Akadémia posztumusz tiszteleti tagjára emlékezett a Vigadó Galéria 2017. évi kiállítása, mely grafikáiból, metszeteiből, illusztrációiból, festményeiből és szobraiból mutatott be merítést, fia, László Zoltán válogatásában. A kiállítás egyfajta életrajz: a Széchenyi-díjas régész – akit elsősorban a magyar őstörténet-kutatás kiemelkedő tudású alakjaként ismerünk –, képzőművész páratlan életútjának bemutatását tűzte ki céljául.