Pár héttel korábban írtuk, hogy az Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület aktivistái azon fáradoznak, hogy kialakítsák a vizuális eszközöket, amelyekkel meg kívánják jelölni azokat a házakat, egyéb objektumokat, amelyekhez illeszthető a SICVLICVM „márkajel”. Egyelőre Udvarhelyszéken szeretnék folytatni ezt a tevékenységet, és ugyanakkor létrehozzák azokat a médiafelületeket, amelyek segítik és lehetővé teszik a koncepció népszerúsítését.
Két esztendeje írjuk a Bánja-e a székely? című riportsorozatot, amelynek elsődleges célja az, hogy bemutassuk a legújabb gazdasági és életmód beli változásokat, amelyek befolyásolják vidéki környezeteink, illetve a hagyományos településkép alakulását.
Számos negatív, de ugyanakkor pozitív „épületes” példákat is felmutathattunk. Vannak olyan kisebb-nagyobb közösségek, családok, egyének, vállalkozók, értelmiségiek, választott vezetők, akik fontosnak tartják, hogy távol tartsák magukat a tájideken formáktól, az idegen anyagoktól, és mindent megtesznek, hogy a maguk környezetében megóvják a múltból „hozott” épületeinket, és „ráncba szedve”, vagy éppen újszerűen, de hagyományoshoz ragaszkodva őrizzék, használják, mint a szép gondolatokat, mint az anyanyelvet, mint a hitet, úgy is mint a kultúrkincs elidegeníthetetlen részét.

Amint kézzel fogható formában elkészül a „márkajel” – cserépre gondoltunk, olyanforma plakettekre, amilyenek hajdanán a Sóvidék falvaiban használatos tűzoltó-jelvények voltak – felkeressük a potenciális partnereket, akik hagyományos házakkal rendelkeznek és meggyőzzük őket, hogy vegyenek részt ebben a projektben, álljanak be a „klubba”. Ezeket a cseréplapokat a házak falára, vagy a kapukra szeretnénk elhelyezni, hogy az arra járót emlékeztesse és figyelmeztesse, hogy figyeljen a közelben elhelyezkedő értékre. Létrehozunk a világhálón egy interaktív térképet, amelynek segítségével – bizonyos idő lejárta után – megtudhatják, hogy Udvarhelyszék különböző falvaiban hány hagyományos ház, csűr, porta, épen megőrzött régi utcakép található. Rövid ismertetőket is közlünk majd, amelyek révén megismerkedhetünk az épületek korábbi sorsával, jelenlegi állapotáról és megtuhatunk egyet és mást a körvonalózó jövőről, arról az életről, amelyet a tulajdonosok, a házi lelkek ott élni szeretnének.

Ez az elképzelés akár idegenforgalmi szempontból is érdekes lehet, de mindenekelőtt arra hívja fel a figyelmet, hogy sajátos formáink közt a 21. században is képesek vagyunk, ha akarunk, képesek leszünk élni és dolgozni továbbra is.

A programunk önszerveződésen alapul. Nem pályázatok jóvoltából működik, hanem arra kíván rávilágítani, hogy a magunk módján is képesek vagyunk élni, hogy képesek vagyunk a magunk arcához igazítani a helyet, a tájat, miközben mi is olyanokká változunk, amilyenné amúgy is nevelne az az értékrend, az az értékrendszer, amelyhez igazodnunk kellene. Mert feladatul kaptuk, csak éppen néha megfeledkezünk róla.
A címképen a Kelemen Albert jóvoltából formálódó – talán végleges – plakett
Élő Székelyföld Munkacsoport